Igazából Párizs végóráit kellene írnom. Már csak alig pár óra - nagyon szomorú vagyok miatta, nagyon szerettem Párizst.

Egy nehezen viselhető oldala van a városnak:  a zsúfoltság.

Emlékszem, Tengelyi László azt mondta nekem egy személyes beszélgetésünk alkalmával, hogy az európai fővárosok közül talán Párizs az, amely leginkább meg tudta őrizni a vidéki város hangulatát. 

Na, ebből én nem sokat tapasztaltam. Párizs igazi metropolisz; hatalmas, szinte minden igényt lefedő boltjaival; az utcákon hömpölygő embertömegeivel. Mégsem az utcák azok, amelyek igazán zsúfoltak, hanem a tömegközlekedés, különösen a metró.

A metróhálózat az, mely egy másik, földalatti Párizst sző a földfölötti alá. Komplex, kacskaringós labirintusokkal - csodálkoznék, ha nem volna francia-párizsi akciófilm, amely ne használná ki a föld alatti Párizs által szinte fölkínált üldözési jelenet lehetőségét. A szerelvények azonban rendszerint iszonyúan zsúfoltak.

És Párizs legfelemelőbb oldala: ismét csak a nők, a lányok. (Alább súlyosan szexista sorok következnek).

Emlékszem, hogy Dublinban hetente alig-alig akadt egy-egy valóban csinos lány. Zavarba jöttem, amikor a zeneiskolában velem együtt tanuló barátom, Sean Hughes megkérdezte, hogy hol szebbek a lányok: Írországban vagy Magyarországon? Erre igazán zavarba jöttem, és a következő, diplomatikusnak szánt választ adtam: az ír lányok között van néhány különlegesen szép, viszont úgy gondolom, hogy átlagban a magyar lányok szebbek.

Nos Párizsban nem hogy naponta, de óránként találkozik az ember különlegesen szép női teremtésekkel - e tekintetben tökéletesen elvarázsolt a város. A francia lányok valóban olyanok, amilyennek hírük mondja őket: különlegesen gyönyörűek.

És női olvasóim kedvéért mondom: a fiúk is sármosak, jóképűek - ahogy azt Orsolya, a franciatanárnőm megállapította.

Ps.

Kérésre igyekszem legalább hetente egy posztot küldeni. Nem ígérem, hogy megéri majd, de igyekszem rendszeres lenni.