Párizsban kisütött a nap.

Mintha csak a tavasz előjátéka volna. Egész héten borús volt az idő. Néhány nap sűrű pelyhekben esett a hó.

Egy kollégiumban lakom, a Collége Néerlandais-ban, a Boulevard Jourdan 61. szám alatt. Maga a hely kissé viseletes, de azért rendben van. A hűtő nem működik, még nem tudom, hogyan fogom megoldani az ennivalóim tárolását, amikor melegebb lesz – de valamit majd csak kitalálok. Van egy szobatársam: egy Cézard Quentin nevű srác, aki leginkább csak franciául tud, valami keveset angolul, és mérnöknek tanul, ha jól értettem.

Franciául még nem nagyon tudok. Az elmúlt héten, amikor a bürokráciával bajlódtam, akkor ebből származtak gondjaim. Meg kell hagyni: a franciák elbűvölő, magától értetődő kedvességgel váltottak át angolra, amikor nyelvi nehézségek merültek fel. Már aki tudott. Nem mindenki tud. De a sok kedves ember közül is kiemelkedik az ENS titkárnője, a Service Logistique-on, egy nagyon szép, fiatal lány, aki magával ragadó segítőkészséget mutatott. És még csokival is megkínált ügyintézés közben.

A Husserl Archívumban is nagyon kedvesek voltak – az intézet főmunkatársával, Michel Christiansen-nel kellemesen és hosszan beszélgettem csütörtökön. Neki is feltettem a korábban Kölnben feltett udvariatlan kérdést: fénymásolhatom-e Husserl kéziratait (igazából a kéziratokról készült transzkripciókat, vagyis írógépes átiratokat). Némi megrökönyödéssel kísérve kaptam meg a nemleges választ. Nem tudtam, hogy a központi archívum, maga Leuven tiltja a kéziratok és a transzkripciók fénymásolását. Ezt csak most tudtam meg.

Az intézet igazgatójával Jocelyn Benoist-val pedig pénteken volt egy hosszú és szívélyes eszmecserém. Igazából az ő tanítványaként (az ő tanítványának) jöttem ide.

Még régen megígértem, hogy írok majd egy post-ot a filozófia hasznáról és káráról. Ezzel máig adós vagyok, de jövő héten, szándékaim szerint, megírom.