Öt hónapig voltam Wuppertalban. Néha átingáztam Kölnbe, hogy a Husserl Archívumban Husserl kéziratos hagyatékáról készült átiratokat olvashassam. (Husserl írásban gondolkodott. A Gabelsberger-féle gyorsírás általa módosított formáját használta. Ennek következtében élete során mintegy 40.000 kézzel írt oldalt termelt ki magából. A Husserl-filológusoknak meg kell tanulniuk a Gabelsberger-féle írást, majd azt a változatot, amelyet Husserl alakított ki a maga számára. És át kell írniuk ezt valamiféle olvasható formába. Az átiratok a transzkripciók - gépelt oldalak - melyek mindenki számára hozzáférhetöek. Husserlröl tudni kell, hogy legizgalmasabb gondolatainak némelyikét nem publikálta).
Wuppertalban négy tanárhoz jártam - Tengelyi László, Claudius Strube, Peter Trawny és Inga Römer. Tengelyi László három szemináriumot tartott - egy Spinoza-órát, egy órát Husserl kései korszakáról és egy Heidegger-órát. Tengelyi gyönyörüen beszél németül - noha idöröl idöre megjegyezte, hogy neki a német nem az anyanyelve, a diákok nekem azt mondták, hogy soha egy hibát nem ejtett, szinte akcentus nélkül, és gyönyörübben beszél, mint itt bármelyik tanár.
Claudius Strube Heidegger-specialista nagy öreg. Szerkesztett is könyvet a Heidegger-összkiadásban. Egy kicsit kesernyés, ironikus ember, néha nagy ritkán szeret viccelödni - amúgy érdekes a stílusa. Peter Trawny szintén a fenomenológia táján sertepetél - Heideggerröl több könyvet is írt - ö a fiatalabb, negyvenes generációhoz tartozik; (1964-ben született). Most "Az erotikus vágy filozófiája" címmel tartott elöadást - amely rendkívül eredeti és érdekfeszítö volt. Ö nagyon sokat viccelödött, és a diákok egyfolytában nevettek is az óráin. Volt egy Schiller-szemináriuma is, arra is jártam. Vele sokat leveleztem (és fogok is levelezni); szerdán délben rendszeresen együtt ebédeltünk. Megállapítottuk, hogy mennyire rossz, hogy a hivatalos akadémiai filozófia másodlagos irodalommá silányult - könyveket írunk filozófusokról, könyveket írunk arról, hogy bizonyos filozófusok, bizonyos kérdésekröl mit gondoltak. "De hát ez nem filozófia!" - fakadt ki Trawny. Teljesen egyetértek vele. Én fü alatt már tervezgetem a saját tematikus müvemet - igaz, beszélgetéseink során, Tengelyi óvott töle, hogy a disszertációmban a saját gondolataimat prezentálja; mondta, hogy "egy ilyen akadémikus értekezés" még megköveteli, hogy egy speciális, a hivatalos elvárásoknak megfelelö témával foglalkozzam. (Így fog szólni a disszertációm "Az apodiktikus evidencia problémájáról" a kései Husserlnél).
Inga Römer. Nos, Inga Römer egy külön müfaj. Egy nagyon fiatal, nagyon tehetséges - szerintem zseniális - hölgyröl van szó, egy tanársegédröl, aki két órát tartott (A személy fenomenológiája, Kant "A gyakorlati ész kritikája"). És nem mellesleg gyönyörü. Szintén Tengelyi tanítvány. Kirobbanó életereje van, (és szellemi ereje) - egyfolytában publikál, konferenciákat szervez. (Legutóbb itt decemberben "Szubjektivitás és interszubjektivitás" címmel volt egy nemzetközi konferencia, melyet ö szervezett - nemzetközi, mert voltak Ausztriából, Grazból is). És maga köré gyüjti a társaságot; vele beszélt Tengelyi, Dieter Lohmar, Klaus Held a konferencia közti szünetekben. Römer volt olyan kedves, hogy odaadta nekem a disszertációját - annyira le voltam töle nyügözve, hogy lehet, hogy ennek a könyvnek külön fejezetet szentelek majd az én disszertációmban. (Az idö fenomenológiai fogalma - Husserlnél, Heidegggernél, Paul Riceour-nél. Ez volt Römer dolgozatának témája).
Én most indulok haza. Két hét múlva indulok tovább Párizsba, ahol Jocelyn Benoist alatt fogok kutatni a Párizsi Husserl Archívumban. A köztes idöben még igyekszem bejegyzést közölni.
