Noha már kéthete itthon vagyok, azért Párizs több szempontból is elkísért haza. Egyfelől sok-sok megírandó levél formájában, másfelől annak a francia nyelvű tanulmánynak a formájában, amelyen mind a mai napig dolgozom.
Ez utóbbi jelentette a vicces csavart életemben. Azért mentem ki Párizsba, hogy Sartre filozófiájáról írjak magyarul egy könyvet (noha a nevezett filozófiai nézeteit több ponton alapvetően elhibázottnak és teljesen tévesnek tartom). Ehhez képest május elején elkezdtem róla írni egy tanulmányt franciául, és azóta csak azt írom.
Sartre:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Sartre
Ebben a fő ösztönzőt Michel Christiansen, a Párizsi Husserl Archívum azóta nyugalmazott tudományos főmunkatársa jelentette. Ő volt az, aki rendületlenül bíztatott, hogy az elkezdett Sartre-tanulmányomat kerekítsem ki egy korrekt publikációvá; és ebben rengeteg segítséget, tanácsot nyújtott nekem; mindenekelőtt azonban lankadatlan lelkesedéssel ösztökélt engem, amikor én már hagytam volna az egészet a fészkes fenébe.
(A másik lényeges, megemlítendő figura ebben a történetben, Jean-Sebastien Hardy, Tengelyi László és Renaud Barbaras quebec-i illetőségű tanítványa; aki a dolgozatban egyformán segített ötletekkel, és a nyelvtani-stilisztikai tisztázásban).
Michel Christiansen-hez hasonlóan segítőkész és kedves emberrel soha nem találkoztam azelőtt, és nem is hiszem, hogy egyhamar fogok. Egy hatvanéves öregúr, aki amúgy nagyon jól tartja magát, nagyon lelkes és fiatalos teremtés; bájos feleséggel, és négyes darab, megvesztegetően szép lánygyermekkel. Többször meghívott hozzájuk ebédre, illetve vacsorára. Remélem, lesz majd alkalmam meghálálni alkalmasint mindazt, amit értem tett.
Amióta hazatértem Párizsból ipari mennyiségű levelet megírtam – ex-barátnőmmel együttműködve szervezek őszre egy Weber-konferenciát. A szervezés javarészét mindenesetre én intézem; és még nagyon sok munka lesz vele.
Max Weber (a magyar nyelvű szócikk a leányzó keze munkáját dicséri):
http://hu.wikipedia.org/wiki/Max_Weber
És a legkülönbözőbb embereknek szerte a világba. Ha valaki széles ismeretségi körrel rendelkezik, annak az a hátránya, hogy a kapcsolatok fenntartása és ápolása (többek között levélírogatás) rengeteg időt emészt fel.
(És két hét alatt még nem tudtam mindenkinek írni – elég kimerítő angolul, németül, franciául leveleket fogalmazgatni. Igaz, angolból legalább már eljutottam arra a szintre, hogy gyorsan és gördülékenyen tudok leveleket fogalmazni – majdnem, mint magyarul. A konferenciával kapcsolatban mindenesetre újabb és újabb leveleket kell írnom).
(Már régen-régen lépnem kellett volna azzal kapcsolatban is, hogy elkezdjem megszervezni Párizsba jövő tavasszal történő visszatérésemet – de eddig csak a szállással kapcsolatban tudtam valamit intézkedni).
Jövő héten megpróbálok érdemibb mondanivalóval előrukkolni. Addig is, Párizs emlékére néhány dal kedvencemtől, Axelle Redtől:
https://www.youtube.com/watch?v=b3ebwo_RhNY
https://www.youtube.com/watch?v=aFmYBNRDBSs&feature=related
