A szeptember gyakorlatilag két recenzió elkészitésével telt: írtam Schwendtner Tibor könyvéről („Husserl és Heidegger – egy filozófiai összecsapás analízise“) és Olay Csaba disszertációjáról is („Gadamer – a nem-tárgyias összefüggések fenomenológiája“). Mindkét recenzióhoz többször el kellett olvasnom a könyveket, kissé erőpróbáló volt a munka. (És jó hosszúak lettek, mindkettő erőteljesen túllépte a szokványos 2-3 oldalas recenzió-méretet).
Ráadásul tervezem, hogy Olay könyvéről németül is írok – hogy beledolgozzam magam a német akadémiai publikációs nyelvbe –, és most nincs senki, aki csekkolná nekem a kész szöveg nyelvtanát. Ez nehézséget fog jelenteni.
Az egyetemen csak két hét múlva kezdődnek az órák – tehát gyakorlatilag október végén.
Én most azon tűnődöm, hogy jövő héten mit fogok csinálni. Három alapvető feladat is volna előttem – a hét végéig el döntöm, melyiket is választom.
Először is csekkolnom kellene a Logikai Vizsgálódások fordítását – megfeszített tempóban egy hét alatt (kilenc nap alatt, ha szombaton elkezdem) talán a teljes Ötödik Vizsgálódást le fogom tudni tisztázni, (mintegy 180 oldal).
A második lehetőség, hogy szakirodalmat gyűjtök és olvasok a disszertációmhoz. Elvileg ezért jöttem ide, és ezzel eddig nem nagyon tudtam foglalkozni; (Husserl és az evidencia problémája).
A harmadik a variáció az előbbiekhez képest úri luxusnak tűnik, amit nem engedhetnék meg magamnak.
Az elmúlt néhány napban szilárd körvonalakat öltött a fejemben egy mű – inkább irodalmi, semmint filozófiai jellegű. Mégis megdöbbentő élességgel láttam magam előtt minden részletét, az elejétől a végéig. Egy hétnyi megfeszített munkával talán azt is meg tudnám írni.
Majd eldöntöm, melyik lehetőséget választom.
Legközelebb, reményeim szerint, a filozófia természetéről jelentkezem poszttal.
