Egy hónapja vagyok Wuppertalban.
Jelenleg éppen álmatlansággal küszködöm, már ötödik napja. Ez sajnos az egész napon rajta hagyja a nyomát, de elöbb vagy utóbb csak véget ér ez is. Így hajnalban, amikor még csak csetelni sem lehet senkivel, elkezdem írni a helyre vonatkozó élménybeszámolóimat.
Wuppertal nagyon szép város. Egyszer Miklós Tamás mondta nekem, hogy "az ember nem kifejezetten a hely szépségei miatt megy" ide. Pedig kifejezetten a hely szépségei miatt is lehet idejönni - azzal együtt, hogy én keveset láttam eddig Németországból. Mégis, Wuppertalnak nagyon kedélyes kis utcái vannak, órákon át lehet bolyongani a városban, vannak hangulatos, régi épületek, gyönyörü a természeti környezet is.
A tanítás csak októberben kezdödik - a filozófia szakon csak két hét múlva. Így eddig föként a magántermészetü dolgaimmal foglalkoztam, írtam a mindenféle munkákat, amelyekkel megbíztak. Ismerkedni nem nagyon állt módomban - de majd legkésöbb két hét múlva azt is megtapasztalhatom, hogy milyen az itteni diákság, milyen az itteni egyetemi élet. Ez jót fog tenni nekem - eléggé társas természetü vagyok, és rettenetesen egyedül érzem magam.
Dublinban nagyszerü egyetemi élet volt - szerintem kifejezetten elcsíptem egy szerencsés évfolyamot, a diákok az egyetemen zseniális társaságot alkottak, és tényleg imádnivalóak voltak: mindig hívtak mindenfele, mindig vittek magukkal mindenfele. Ott valóban volt élet, de az íreket egyébként is nagyon szerethetö embereknek ismertem meg.
Hamarosan újra jelentkezem.
