Kedves Ismeretlen és Lehetséges Olvasóim!
Sokáig nem írtam, de az utóbbi néhány hónapban nagyon súlyos magánéleti problémákkal kellett szembenéznem, és ezek lekötötték az egyetemi munka mellett megmaradó kevés időmet is.
Hamarosan, közönségbarátabb módon, közlök egy posztot arról, hogy mi is tulajdonképpen a fenomenológia, illetve tágabban a fenomenológiai filozófia. Ez annál is érdekesebb kísérlet lesz, mivel ebben a kérdésben a fenomenológusok között sincs egyetértés.
Mindenesetre most az én fenomenológiai értelméről folytatott vitának egy részletét közlöm, melyet Zsolt barátommal folytattam.
Zsolt: "Azt hiszem az első mondatoddal nem értek egyet: transzcendentális tudat = transzcendentális ego. A tiszta tudat ha jól értem, eidetikus tudat. Az eidoszok végtelen mezeje. Ennek azonban korrelátumként megfelel valami, ami maga is eidosszerű. Korrelátumként, azaz eidetikus variációban. Ha jól értem, ez volna a transzcendentális ego is. Ha így van, a kettő világosan különböző, noha nem független."
Én: "Amit leírtál, az egy lehetséges, plauzíbilis olvasat. Ezért hangsúlyoztam az elején, hogy Husserl rendkívül sok dolgot mond az egóról (és a tudatról), és én csupán egy olvasatot, egy bizonyos szempontot emelek ki.
Tény, hogy a tiszta én előfordul úgy is, mint egy eidetikus korrelátum. És igen furcsán jön össze azzal a kijelentéssel, hogy a tiszta én a tiszta tudat, azok a szöveghelyek, amelyekben Husserl arról beszél, hogy a tiszta én "úgyszólván megfürdik élményeiben", (Ideen, 57§), vagy amikor az ént az élmények azonosságpólusaként, tiszta pólusként, vagy a tudat felfakadási pontjaként határozza meg. Vagy amikor egyszerűen a tiszta én (testi) cselekvéseiről beszél az Ideen II-ben.
Én egy meghatározott olvasatot akartam kiemelni: amelyben a tiszta én a primordialitás szférája, (Kartéziánus elmélkedések). Ezt a szférát a sajátszerűség definiálja, Az én ipszeitását az adja, hogy ebben a meghatározott szférában tűnnek fel a fenomének. Immanenciája akkor jelenik meg immanenciaként, sajátszerűsége akkor értelmeződik sajátszerűségként, amikor ebben a szférában feltűnnek olyan fenomének, melyeknek egysége túlmutat ezen a szférán; vagyis amikor jelentkeznek benne a dologi és az idegenszerű transzcendenciára utaló fenomének. A transzcendencia tapasztalatával szerez tudomást a tudat vagy az én erről az immanenciáról vagy sajátszerűségéről, amely gyakorlatilag principium individuationisát jelenti. A transzcendenciával szemben jelenik meg a tudat maga számára önmagába zárt régióként.
Külön feladat, hogy ezeket az olvasatokat egyeztessük egymással, csupán arra akartam felhívni a figyelmet, hogy ezeken a szöveghelyeken a tudat a tapasztalat önmagát egységesítő szövedékeként jelenik meg, melynek "önazonossága", ("én-volta") sajátszerűségében áll. Maga a dolog, maga a másik nincs benne a tudatban a szó szigorú értelmében véve. Transzcendenciájukat (és velük szembeni immanenciáját) csak e szövedék összefüggése révén képes felismerni a tudat. Egy olyan tudat számára, mely nem volna egységes, hanem elemi érzet-atomokra esne szét, egyáltalán nem is létezne transzcendencia. Ebben az értelemben tudategység és dologegység valóban összefügg."
Hamarosan igyekszem ismét jelentkezni.
